A legkörnyezetszennyezőbb iparág ­– A divat

Manapság egyre trendibb zöldnek lenni. 

Ki így, ki úgy valósítja meg, de tény, hogy egyre többen figyelnek/figyelünk oda a környezetünkre, a minket körülvevő világ környezetre gyakorolt hatására és az általunk hagyott környezeti lábnyomra. A listát még hosszan sorolhatnánk, a fontos viszont az, hogy az utóbbi néhány évben a mindennapi gondolkodásba is elkezdett beépülni a környezettudatos magatartás, ami az elmúlt időszak egyik legpozitívabb változása.

Erre a tendenciára természetesen a legtöbb cég valamiképpen reagált. Az autóipar elkezdett komolyabban foglalkozni az elektromos autók gyártásával (még akkor is, ha az elektromos és hibrid autók marketingje jobb is mint a valós, környezetre gyakorolt hatásokat mérő adatok), az energetikai szektor is fellendült köszönhetően az alternatív energiaforrások népszerűsödésének és természetesen a ruhaipar sem hagyhatta szó nélkül ezt a fajta „zöld” változást.

Egyre több (sőt, lassan mindegyik) fast fashion üzlet bevezette az ökopamutból, újrahasznosított poliészterből vagy az ilyen-olyan a zöld címkés termékvonalait. Meg kell jegyezni ezek a portfóli- és szemléletváltást elhintő kampányok kiváló marketinggel párosulnak. Hiszen, ha kicsit alaposabban belegondolunk ki ne szeretne egy újrahasznosított műanyagból készült nyári ruhában végig lejteni a a nyári kánikulában a Nagykörúton, amelyet néhány viselés után ugyanúgy kidob (mert kilyukad, kifakul, elcsavarodik), mint az anyag előző gazdája? Ezután pedig már csak reménykedni kell, hogy harmadjára is újrahasznosítják a kidobott poliésztert és az nem az óceánokban köt majd ki.

Na de, nézzük is meg a címben feltett kérdésre a válaszokat!

A divatiparnak nagyobb a szén-dioxid kibocsátása, mint a légiközlekedésnek és hajózásnak együttesen. Pedig valljuk be, az sem kevés. Mégis a legmegdöbbentőbb, hogy ebben az adatban nem csak a repülőgépeket működtető kerozinra, vagy a több ezres utazóközönséget szórakoztató transzkontinentális sétahajókra kell gondolni, hanem bele kell érteni a teherszállítással járó hatásokat is. Ez a teherhajók szempontjából igazán megdöbbentő, hiszen köztudott, hogy a legrosszabb minőségű üzemanyaggal működnek, így az egyik legnagyobb környezeti terhelést jelentik. Mégis a világ szén-dioxid kibocsátásának 10%-áért egyöntetűen a divatipar felelős.

A divatipar vízfogyasztása horribilis, a világ leginkább vízigényes ágazata. Sajnos meg kell jegyezni, hogy a növényi alapanyagok előállításakor is jelentős édesvíz mennyiséget használnak fel. Erről bővebben itt olvashattok.

Ahhoz, hogy a megfelelő minőségű textil alapanyagokat előállítsák sokszor vegyszeres kezelésre van szükség. A műanyag alapú anyagoknál természetesen ez nem meglepő, viszont sok esetben a növényi rostokból készülő textíliák is sok és komoly vegyszeres kezelésen esnek át, mire hordhatók lesznek. Itt összegyűjtöttük nektek a különböző növényi alapú anyagokról a leghasznosabb tudnivalókat. 

A legtöbb nagy márka, főleg a fast fashion láncok olyan országokban dolgoztatnak, ahol nagyon olcsó a munkaerő, kizsákmányolják az eleve kiszolgáltatott helyi lakosokat (ld. modernkori rabszolgaság) és ahol a környezetvédelmi szabályozások lazák vagy a gyakorlatban nem is léteznek. Munkavédelemről hírből sem hallottak ezekben a gyárakban, így a dolgozók, a gyárak közvetlen környezete és a globális élővilág is megsínyli ezt a fajta termelést.

Fontos észben tartani, hogy mosáskor a szintetikus textíliákból mikroműanyagok kerülnek a környezetbe, elsősorban a vizeinkbe. Az óceáni mikro műanyag 35%-a innen származik. Ez azon túl, hogy hatalmas mértékben pusztítja a tengeri élővilágot az emberi szervezetre is veszélyes. Mivel a halak megeszik ezeket a mikro műanyagokat, lebontani és hasznosítani viszont nem tudják, így tányérra kerülve bekerülnek az emberek szervezetébe. 

A fast fashion márkák a folyamatosan és gyorsan cserélődő kollekciókkal arra sarkallnak, hogy még többet vásároljunk. Azt az érzetet keltik, hogy ha nem vesszük meg most azonnal, amin megakadt a szemünk, akkor bizony lemaradunk róla, hiszen 3 nap múlva jön egy másik kollekció. A termékek silány minősége is ezt a folyamatos vásárlási késztetést igyekszik támogatni, hiszen, ha valami tönkremegy azt pótolni akarjuk. Ha valami pedig gyakran megy tönkre, akkor azt gyakran pótoljuk.  Vagyis a dobjunk ki mindent hamar, vegyük meg az újat belőle és a vásároljunk újat mert a régi, amúgy rossz minőségű termék tönkrementszemlélet erőltetése azt eredményezi, hogy évente 460 milliárd dollár értékű ruhát dobunk ki. Ennek a mennyiségnek a feldolgozása pedig csak részben megoldott. 

Nagyon elgondolkodtató belegondolni, hogy milyen környezeti terheléssel és károkkal jár a divatipar mai működése, milyen és mennyi erőforrásra van szükség ennek a modellnek a fenntartásához. A keletkező hulladékmennyiség mértékébe pedig beleszédülünk, mind köbméterben mért eldobott árú, mind pedig a pénzben mért kidobott áru mennyiségét nézve. Utóbbit pedig az utolsó fillérig mi, vásárlók álljuk.

Megéri? – Szerintünk nem.

Következő cikkünkben ezt a témát is körbejárjuk, hogy mi mit tehetünk a divatipar környezetszennyező hatásai ellen, hogyan tudjuk azt mi, divat iránt érdeklődők és vásárlók kordában tartani.