Miből, mit, hogyan? – Gyapjú gyorstalpaló

Amikor környezetkímélő vagy környezetbarát textil anyagokról beszélünk sokszor a növényi rostokból készült szövetek jutnak eszünk, mint például a pamut vagy a len. Előző, kétrészes cikkünkben ezeket jártuk körbe és kiderült, hogy csak azért, mert valami növényi alapú még nem feltétlen környezetbarát is. 

Ennek a gondolatnak az ellentételeként született meg az, hogy nem minden káros, ami állati eredetű.

A következők kétrészes cikkünkben kicsit körülnézünk a birkák háza táján, hogy milyen alapanyagot köszönhetünk nekik, azt hogyan állítják elő ők, hogyan dolgozzuk fel mi emberek és milyen pozitív és negatív szempontokat kell figyelembe vennünk, amikor mellette vagy ellene döntünk. Természetesen lesz szó az előállított anyagok tulajdonságairól is és a környezetre gyakorolt hatásaira is kitérünk.

Kezdjük azonban egy kis gyapjú és juh történelemmel!

Régészeti források támasztják alá, hogy a juh már a Kr. előtti 7. évezredben háziasított állatként élt az emberrel. Ezeknek az állatoknak a szőre azonban még durva volt, mivel két különböző szőrtípus alkotta a gyapjukat. Volt az úgynevezett felszőr, amely az eső és a hó ellen védte az állatot, ez igencsak durva tapintású volt, a felszőr alatt pedig volt az úgynevezett pehelyszőr nőtt, amely melegen tartotta a juhokat. Ennek tapintása puhább volt. 

Nem nehéz kitalálni, hogy a két szőrtípus közül melyikre volt nagyobb kereslet és melyiket volt könnyebb megmunkálni. J Számtalan előnyös tulajdonsága miatt azok a fajták kerültek előtérbe a tenyésztéskor, amelyeknek jelentősebb mennyiségű pehely és kevesebb felszőre volt. 

De hogyan is épül fel a juhok törékeny testét fedő hatalmas bunda?

Először is fontos, hogy a gyapjúszálak nem önállóan, hanem csoportosan nőnek. Ezeket nevezzük pászmáknak. Ezeket az úgynevezett pászmákat kötőszálak fogják össze, így jön létre a fürt. Tulajdonképpen ezekből a fürtökből épül fel a birka gyapja. Azt pedig, hogy egy-egy gyapjúszál milyen hosszú, mennyire puha, az állat milyen mértékben nyírható és hány kilogramm gyapjat ad abszolút fajta függő. 

Az évezredek során afrikai és ázsiai juh fajtákat kereszteztek az európai rokonaikkal. Ennek eredményeként született meg sok más juhtípus mellett az a két híres fajta, amelyeknek gyapját mai napig használjuk. 

Az egyik nem más, mint a puhaságáról, finomságáról és magas minőségéről híres spanyol merinói gyapjú. A merinói fajtájú juhok gyapjánál a felszőr eltűnt és puha pehelyszőr maradt csak meg változatlan formában. A másik típust Angliában tenyésztették ki, ahol az éghajlat más kihívások elé állította a gazdákat és a juhokat is. A felszőr itt is eltűnt, a pehelyszőr azonban meghosszabbodott és erősebb szálú lett, mint spanyol rokonain. 

Az európia fajták közül híres még a magyarországi rackajuh, amely erős, rugalmas, de durvaszálú gyapjút ad. Hazánkban egyébként évszázadok óta folyik durvagyapjas parlagi birkatartás. A finomgyapjú termelése a 17. században kezdődött meg, kiváló minőségű gyapjút termelve.

Napjainkban Európán kívül is jelentős a juhtenyésztés, Dél-Amerika és Dél-Afrika mellett Ausztrália járul hozzá nagymértékben a gyapjútermeléshez. Utóbbi ország a világ gyapjútermelésének 25%-át adja.

Mire lehet felhasználni a gyapjút?

A legkülönfélébb kelmék állíthatók elő belőle, így felhasználása is igen sokrétű. A finomabb merinói gyapjú akár harisnya készítésére is alkalmas annyira puha anyagot ad. Az angol gyapjút és a keresztezett fajtáktól származót inkább felső ruházathoz ajánlják, pulóvernek, kabátnak, sportruházatnak. A legdurvább tapintású gyapjúból pedig legtöbbször háztartási textíliát, bútorkárpitot, szőnyeget állítanak elő. Ennek oka a kiemelkedő tartóssága, strapabíró tulajdonsága. 

A legelterjedtebb anyaghasználat azonban a kevert, amelyben a puhább és érdesebb tapintású anyagokat vegyesen használják fel. Fontos, hogy manapság a kevert gyapjú sokszor viszont poliészterrel való keverést jelent, mivel így egy kevésbé kényes, de rugalmas, tartós anyagot lehet készíteni. Ennek köszönhetően kiküszöbölhető a gyapjú nemezelődése, amelyről a későbbiekben még szót ejtünk. Ha a kevert anyag gyapjú tartalma minimum 50%, akkor a gyapjú előnyös tulajdonságait érezhetjük és élvezhetjük.

Milyen tulajdonságai vannak a gyapjúnak?

A gyapjúból készült anyagok nagyon tartósak, főleg a durvább típusúakból előállított termékek. Könnyen alakítható anyag, mivel a szálak nagyon rugalmasak. Gőzöléses technikával tartósan formázható az anyag. Ennek nagy előnye, ugyebár, hogy nem igényel vegyszeres kezelést J A szálak rugalmasságának köszönhető, hogy könnyen kisimítható belőlük a gyűrődés, óvatos vasalásra jól reagál.

A gyapjú kiváló hőtartó tulajdonsággal rendelkezik, mivel a szálak között rengeteg úgynevezett légzárványtalálható, amelyek bent tartják a meleget. A többi textíliához képest a víznek is ellenáll, a vízcseppeket taszítja, azok csak nagyon lassan tudnak felszívódni. Ha viszont egyszer elázik, akkor ugyanolyan lassan engedi ki magából a vizet, mint ahogy be. Emiatt a gyapjú a kimondottan lassan száradó anyagok közé tartozik.

A gyapjú tapintásáról már volt szó feljebb, de a mindennapi használat kapcsán fontos megjegyezni, egyénenként eltérő lehet a bőr és a gyapjú reakciója. Vannak, akik allergiások a gyapjúra, így számukra a legfinomabb anyag sem hoz örömet. 

A gyapjú hő és nedvesség hatására nemezelődik, ami ruházati cikkeknél erősen kerülendő, mivel a folyamat visszafordíthatatlan.

A gyapjú anyagok további különleges és előnyös tulajdonsága, hogy nagyon nehezen gyullad meg, ha pedig mégis tüzet fogna kis lángon ég és lassan.

Cikkünk folytatásában a gyapjúból készült ruhákról és azok kezeléséről lesz szó. Tartsatok velünk!